kamarai telepítés
kamarai telepítés: a bácskai és temesközi kamarai birtokok benépesítésére irányuló 18–19. sz.-i állami szervező tevékenység. A török kiverése után a történeti Mo. elnéptelenedett déli területeinek jelentős része kamarai birtok lett, amelyet hosszú ideig közigazgatásilag sem egyesítettek Mo.-gal. A Temesi → Bánság benépesítését a császári udvari kamara irányította. Előre megtervezett falvakba költöztették az összetoborzott új lakosságot, amelynek többsége a német fejedelemségek népfölöslegéből került ki. A németeken kívül azonban telepítettek franciákat, spanyolokat, olaszokat, cseheket, románokat, bolgárokat, szlovákokat, szerbeket és horvátokat is. Magyarok telepítésére a 18. sz. első felében politikai okokból kevés példa akadt. A kamarai telepítésnek nagy lendületet adott Mária Terézia 1763. évi rendelete, amely szerint a telepesek 6, ill. 10 évi adómentességet, ingyen földet és házhelyet, valamint utazásukhoz és berendezkedésükhöz pénzsegélyt kaptak. A rendeletben azt is előírták, hol lehet, ill. kell falvakat alapítani; hogyan építendők a házak; milyen szélesre mérendők az utcák; hány fát kell ültetni a telkekre stb. A kamarai telepítés rendjének újabb szabályozására 1782-ben került sor, amikor II. József teljes vallásszabadságot biztosított a bevándorlók részére, valamint ingyen házat, kertet, földet, állatokat, gazdasági eszközöket ígért a Bánságba költöző külföldieknek, elsősorban németeknek. Az állami telepítés tulajdonképpen folyamatos volt az I. világháborúig, de a 19. sz.-ban sokkal kisebb mértékben folyt, mint a 18. sz. folyamán. A 18. sz. közepétől többször sor került magyarok Bánságba költöztetésére is. Rájuk azonban az említett kedvezmények általában nem vonatkoztak. Az 1760-as, 70-es években elsősorban Szeged, a K- és D-Dunántúl és a Jászkunság szegénysége kereste boldogulását a Bánságban és a Bácskában, II. József uralkodásától kezdve azonban megnőtt a távolabbi Felvidékről és az Alföld prot. helységeiből beköltöző magyarok száma is. A Bánságba telepített magyarok jelentős része dohánykertész lett. – A 18–19. sz.-i kamarai telepítések hatására a történeti Mo. déli része, az egykori kamarai birtokok területe Európa egyik legvegyesebb nemzetiségű vidékévé vált. – A kamarai telepítéssel létrehozott falvak megtervezettek, sakktábla alaprajzúak. Határuk mérnökileg kimért, nyílegyenes dűlőutakkal tagolt. A települések táji elosztása, földrajzi környezethez igazodó elhelyezkedése is tervezett (→ Bácska, → Szerémség). – Irod. Hunfalvy János: A magyar birodalom földrajza (Bp., 1886); Réthy László: Magyarországi spanyol telepek (Ethn., 1890); Bodor Antal: Délmagyarországi telepítések története és hatása a mai közállapotokra (Bp., 1914); Mendöl Tibor: Az új települési rend (Magy. Művelődéstörténet, IV., szerk. Domanovszky Sándor, Bp., é. n.).
Bárth János
