héhel: fakorongba ágyazott, deszkára erősített szegrózsa, melyet kender- és lenfeldolgozásnál →rostfésülésre használnak. A héhelt vagy vízszintes helyzetben rákötik, kővel lenyomtatják egy székre, teknőlábra, vagy pedig ferde állásban kézzel és lábbal rögzítik. A szegrózsába vágva a maroknyi rostcsomót, kiszaggatják belőle a csomósodásokat, ill. a kézben maradt hosszabb szálakat fésülik. A héhel az egész magyar nyelvterületen elterjedt, s népi neve általában →gereben, de Erdélyben, ill. a honti, nógrádi vidékek héhel, héhő, léhel, léhelő stb. névváltozatokkal jelölik. Ez utóbbi terminusok a német ’Hechel’ (azonos jelentésű) szóból származnak. A héhelt mint már magyar eszköznevet Calepinus 16. sz. végi szótára említi először, és a gereben szóval magyarázza. A héhelt feltehetően a 13–14. sz. fordulóján a Felföldre, itt is főleg a zólyomi és barsi bányavidékre, ill. a 12–13. sz.-ban Erdélybe betelepített németek hozták magukkal. Ebben a korban a héhel Ny- és Közép-Európában már használatos volt. A héhel a középkor elején Ny-Európában alakult ki a gerebenből szegsorai számának megnövekedésével. Kétségtelenül termelékenyebb eszköz volt elődjénél, s ez az előnye biztosította számára a Kárpát-medencében is erőteljes terjedését. Ahol a magyar nyelvterületen helyileg közvetlenebb volt a német hatás, ott nemcsak az eszköz, de német neve is behatolt a magyar műveltségbe, majd távolabb a vele azonos célt szolgáló eszközt, a gerebent kiszorította a rosttechnikából, és magára vette annak gereben nevét. Az eszközváltás a felföldi országrészen a tárgy és neve teljes cseréjével, a magyar nyelvterület nagyobb részén a régi terminus kontinuitása mellett történt, Erdély magyarságánál pedig az eszközformák is, neveik is párhuzamos használatban maradtak. – Irod.Szolnoky Lajos: A rostfésűk (Népr. Ért., 1966).
Rostfésülő héhel
Szolnoky Lajos
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.