halottas tánc
halottas tánc: a D-dunántúli lakodalmakban egykor általános dramatikus tánc (→ dramatikus táncok) a → Bene Vendel tánca, valamint a halotti torban járt rituális tánc (→ rituális táncok). Ez utóbbit Karcagról ismerjük, ahol a halottat megszemélyesítő, földön fekvő férfit táncolták körül a torban jelenlevő idősebb férfiak báránybőr sapkájuk mellé tűzött, égő gyertyával. Mindkét változattal, így a lakodalomban és halotti toron járt halottas táncformával is rokon Simplicissimus 17. sz.-i leírása, amely szerint a temetésen látott (de lakodalomban és farsangkor is járt) halottas tánc a következő mozzanatokból állott: egy a halottat megszemélyesítő, földön fekvő férfit jártak körül énekelve és siránkozva, majd lassan felállították és táncoltak vele. A halottas táncok, melyek az európai tánchagyományban is csak szórványosan fordulnak elő, elütnek tehát a → halottas játékok drasztikus, parodikus karakterétől, s archaikus temetési rítusok nyomain túl a középkori haláltánc-kultusz jegyeit ismerhetjük fel bennük. – Irod. Böhme, F. M.: Geschichte des Tanzes in Deutschland (Leipzig, 1886); Röheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Sachs, C.: Eine Weltgeschichte des Tanzes (Berlin, 1933); Morvay Péter: A templomkertben, temetőben és halotti toron táncolás, s a halottas játék népszokásához (Ethn., 1951); Pesovár Ernő: Két táncpantomim (Bene Vendel tánca és Savanyó-játék) (Táncműv. Ért., 1968. 1. sz.).
Pesovár Ernő
