férj: a házasságban élő emberpár férfitagja. A férj főnév eredeti jelentése is a férfi szóból alakult. Első írásos előfordulása a 14. sz.-ból ismeretes. Paraszti viszonyok között a feleség férjét ritkán emlegeti férjének, inkább „férjuramnak”, „uramnak”, „az én emberemnek”, „páromnak”, ünnepélyesebben „hites uramnak”. Mikor megszólítja: „hallja kend férjuram”, „uram”, „édesuram”, „ember”, ha már gyerekek is vannak, „apjuk”, „apjukom”, „apja” (mármint a gyerekeké). A hagyományos patriarchális paraszti társadalomban a férj volt az úr a házasságban; „ő hordta a kalapot”. Feleségét „férjhez adták hozzá”, ő annak „ura”, „embere” tett. Ha →nagycsaládban éltek, ahol mindnyájuknak a legidősebb férfi parancsolt, feleségének magatartásába beleszólt, engedelme nélkül az asszony önállóan nem cselekedhetett, pl. lakodalomba csak úgy vitték el az asszonyokat táncolni, ha előtte az uruk is beleegyezett; búcsúba sem mehettek el az asszonyok a férj tudta nélkül. Míg a feleséggel szemben az egész paraszti társadalomnak volt kialakult mércéje, amely meghatározta a jó asszony testi és lelki tulajdonságait, addig a férjekkel szemben nem volt ilyen élesen körvonalazott követelmény. Jó ember az, aki nem iszik mértéktelenül, dolgos, takarékos, feleségét nem veri ok nélkül. A férjnek azok a rossz tulajdonságai, amelyek az asszony életét esetleg pokollá tették, a társadalom szemében nemegyszer virtusnak számítottak. (→ még: feleség) – Irod.Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956).
Morvay Judit
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.