dédszülők: a gyermek viszonylatában az apa és az anya nagyszülei. A gyermek ezeknek dédunokája. A déd szláv jövevényszó, első írásbeli emléke a 13. sz.-ból való. A dédapa, dédanya kifejezés a népnyelvben csak elszórtan fordul elő. Bár a fogalmat ismerik, a népnyelvi gyakorlatban használata nem általános. Hivatkozásnál inkább apám nagyapja, nagyanyám anyjaként stb. emlegetik. A dédszülők megszólítás – mivel a gyakorlatban már ritkábban fordul elő – esetleges, a szólítási formák kisebb tájegységen belül sem azonosak. A dédunokák általában azonos terminológiával szólították meg dédszüleiket mint nagyszülőiket, de valamilyen formában jelezték a különbséget, pl. a nagyapa: apó, a dédapa: öregapó. Más különböztető jelzőként említjük meg a következő, leggyakrabban előforduló formákat: koncszülők, dédnagyszülők, igen öregszülők (igenöregapám, igenöreganyám), jobböregszülők, messzeöregszülők. A dédszülők és a dédunokák kapcsolata esetleges volt, gyakorlatilag nem volt jelentős.
Morvay Judit
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.