csikkentő
csikkentő: a felrántó hurkok egyik formája, amelynél a hurkot tartó rugalmas ágat két egymásba kapcsolódó kampóval rögzítik. A rögzítésnek vannak kezdetlegesebb megoldásai is (pl. a felrántó ágat ágcsonk alá, a szomszédos fa törzsébe, levert karóba bemetszett rovátékba illesztik). A csikkentővel a Dunántúlon, az Alföldön, a palócoknál ürgét, vadban gazdag vidéken (Lápos völgye, Székelyföld, Börzsöny, Pilis hegység, Somogy) nagyobb formájával szarvast, őzet, rókát fognak. Említi a csikkentőt prédikációiban Melius Juhász Péter is (1561), de a formát (éppen úgy, mint a későbbi nyelvi közlésekből) nem ismerhetjük meg. Maga a csikkentő elnevezés csak Veszprémből ismert, s talán a csikkent ’csíp, gyorsan elcsíp’ hangfestő szó származéka. Másutt a csikkentő típusú hurok neve urok (Székelyföld), tőrök (Garam völgye), tűr (Kiskunság), de általában csak hurok. Valószínűleg ilyen hurok a csipkentyű (ürgefogó kelepce, Komárom m.). A hurok néven került be néprajzi irodalmunkba. A csikkentő két kampós rögzítéséhez hasonló, de részben más felrántó szerkezettel működő hurkokat használnak a svédek, finnek, lappok, zürjének. Feltűnő, hogy ismeretlen a szlávoknál. A csikkentő típusú hurokkal Angliában patkányt, üreginyulat fognak. (→ még: csikle) – Irod. Kovách Aladár: A csikkentő és tőr (Népr. Ért., 1905); Korompay Bertalan: A csiklétől a csikkentőig (Népr. Ért., 1956); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966).
Csikkentő típusú nyúlhurok (Marócsa, Baranya m.)
 |  |
Gunda Béla
