Zlamál Vilmos
Zlamál Vilmos (Morsitz, Morvao., 1803. jún. 25. – Bp., 1886. nov. 11.): állatorvos, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1864). Orvosi tanulmányait Kremsierben és Bécsben végezte. Katonaorvos lett. 1835-től a határőrvidék állategészségügyét vezette. 1838-ban orsz. állatorvos, 1843 – 53-ban a pesti egy. orvosi karán az állatorvostan ny. r. tanára és a pesti állatorvosi tanintézet ig.-ja. A szabadságharc során tanítványaiból nemzetőri századot alakított, a világosi fegyverletétel után ezért ellene eljárás indult, és két esztendőre elmozdították a tanszék vezetésétől. 1856-tól 1881-ig, nyugdíjba vonulásáig az állatjárványtan, a belgyógyászat és a járványtan tanára. 1867-től a kereskedelemügyi min. állategészségügyi osztályát is vezette. Tanulmányai, amelyek többnyire a Gazdasági Lapokban jelentek meg, főleg az állatok fertőző betegségeivel, különösen a marhavész elleni védekezéssel kapcsolatosak. – F. m. Különös kór- és gyógytan a házi állatok belső betegségeiről (Pest, 1853); Állatgyógyászat (Pest, 1859); Barmászat… (Pest, 1861); Keleti marhavész (Pest, 1862); Részletes állatkór- és gyógytan… (Bp., 1877). – Irod. Z. V. (Veterinarius, 1886. 12. sz.); Galgóczy Károly: Z. V. (Bp., 1888; MTA Emlékbeszédek, V. 3.); Kossa Gyula: Magyar állatorvosi könyvészet (Bp., 1904).
