Lutter Béla
Lutter Béla (Bp., 1908. márc. 26. – Debrecen, 1967. febr. 3.): vegyészmérnök. Oklevelét 1929-ben a toulouse-i egy.-en nyerte, hol későbbi munkájához elsősorban az egy. Nobel-díjas tanárától, Paul Sabatier-től kapott ösztönzést. Hazatérve oklevelét 1934-ben a bp.-i műegy.-en honosította s még ez évben az Orsz. Gabona- és Lisztkísérleti Intézet kötelékébe lépett, 1937-től a debreceni Mezőgazdasági Vegykísérleti Állomáson szolgált, 1950-től a Megyei Minőségvizsgáló Intézetet vezette. Közben 1948-ban a debreceni tudományegy. doktorává avatta, s ugyanez évtől az egy. alkalmazott kémiai tanszékének is adjunktusa volt. 1953-tól tanszékvezető docensként működött haláláig. Baleset áldozata lett. Az élelmiszeranalitika és a minőségellenőrzés problémáival foglalkozott. Szűkebb kutatási területe az enzirvológia, valamint a sikér szerkezetének és képződésének kérdései voltak. – F. m. Enzimes foszforsav leválás lisztekben és tésztákban (Mezőgazdasági Kutatások, 1943); Búza és liszthamu foszfortartalmáról (Kísérletügyi Közl. 1943); Sikér és lisztminőség (Mezőgazdasági Ipar, 1950); A sikérképződés mechanizmusáról… (Acta Universitatis Debreceniensis, 1957); Korszerű élelmiszervizsgálati módszerek. . . (Mérnöki Továbbképző Int. Kiadv. 1961). – Irod. Bognár Rezső: L. B. (Egy.-i Élet, Debrecen, 1967); Sarudy Imre: L. B. (Élelmiszervizsgálati Közl., 1967.)
