Láng János
Láng János (Battonya, 1907. ápr. 29. – Bp., 1978. jún. 23.): közgazdász, néprajzkutató, a történelemtudományok doktora (1978). Párizsban és Bécsben orvosi tanulmányokat folytatott (1925–26), hazatérve a bp.-i Közgazdaságtudományi Karon tanult s szerzett doktori oklevelet (1932). Fizetés nélküli tanársegéd volt, majd a Kisipari Kiviteli Intézet h. ig.-ja (1936–38). 1938-ban Hirdető és Piackutató Irodát nyitott. A II. világháborúban hadifogoly a SZU-ban. 1945-ben hazatért. 1946-tól az Újjáépítési Min. osztályvezetője, majd a Gazdasági Tanács főtitkárh.-e, a Magy. Állami Szénbányák vezérig.-h.-e, 1948-tól az Orsz. Árhivatal elnöke. Számos gazdasági funkciót töltött be 1957-től nyugdíjazásáig (1968). A Bányászati Kutató Intézet tudományos főmunkatársa volt. Munkája mellett, majd nyugdíjasként néprajzi kutatásokat folytatott. A klasszifikatorikus rokonsági rendszerek szerkezetéről és szisztematikájáról, a primitív népek vallási hiedelméről számos tanulmánya és könyve jelent meg. – F. m. Die australischen Terminsysteme (Bp., 1968); Lélek és isten. A vallás alapvető fogalmainak kialakulása (Bp., 1974); Az őstársadalmak (Bp., 1978); A mitológia kezdetei. Az ősi népek elbeszélései (Hoffmann Tamás utószavával, Bp., 1979). – Irod. Murányi Mihály: Lélek és isten (Világosság, 1975. 6. sz.); Hoffmann Tamás: A néprajz történetmenete (Népszabadság, 1978. jún. 1.).
