Fenyvessy Béla
Fenyvessy Béla (Bp., 1873. aug. 15. – Pécs, 1954. jan. 6.): higiénikus, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1952), ~ Adolf fia. Tanulmányait a bp.-i egy.-en végezte. 1897–1907-ben a bp.-i gyógyszertani intézetben gyakornok, utóbb tanársegéd. 1905-ben a kísérleti gyógyszertan magántanára. 1907-ben a bp.-i közegészségtani intézetben tanársegéd. 1908-ban a közegészségtan magántanára, 1909-ben c. rk. tanára. 1918-tól a közegészségtan ny. r. tanára a pozsonyi, majd 1944-ig a pécsi egy.-en, 1919–20-ban az egy. rektora. Az I. világháború alatt a Honvédség Központi Egészségügyi Intézetének vezetője, irányította a hadsereg járvány elleni védelmét, a hastífusz és kolera elleni oltóanyagok termelését. Bevezette a polyvalens vakcinákat. Az első vidéki közegészségtani állomás megszervezője. Foglalkozott a complementtel, a spirochaeták és trypanosomák anyagcseréjével, az influenza-bacilus kórokozó szerepével. Kiterjedt szociálhigiéniai, élelmezési és lakásegészségügyi vizsgálatokat végzett. Munkásságát a komplex vizsgálati módszer érvényesítése jellemezte. Emlékezetére az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete 1960-ban „Fenyvessy Béla emlékérmet” alapított, amelyet évenként osztanak ki a közegészségügy és járványügy terén elért gyakorlati eredményekért. – Irod. Szabó Pál: A Magy. Kir. Erzsébet Tudományegyetem és irodalmi munkássága (Pécs, 1940).
