Csiky Gergely
Csiky Gergely (Pankota, 1842. dec. 8. – Bp., 1891. nov. 19.): drámaíró, műfordító, az MTA l. tagja (1879). 1859-től kat. papnövendék. Pappá szentelése (1864) után 1868-ig a bécsi Augustineumban tanult. Nyolc idegen nyelvet sajátított el, jogtudományi és világirodalmi műveltséget szerzett. 1870-től egyházjogot tanított a temesvári papneveldében és mint szentszéki ügyész sok család problémáival ismerkedett meg. Első elbeszéléskötete, Az életből 1872-ben jelent meg álnéven. 1875-ben mutatta be a Nemzeti Színház Jóslat c. vígjátékát. Ezzel s a két évvel későbbi Janussal Teleki-díjat nyert. 1878-ban Bp.-re költözött és minden idejét az irodalomnak szentelte. 1879-ben egyházi hatóságaival súlyos ellentétbe kerülve fél évre Párizsba utazott. Hazatérte után 1880-ban kilépett az egyházi rendből, és a következő évben megházasodott. A Nemzeti Színház dramaturgja, a színiak. tanára, a Kisfaludy Társ. másodtitkára lett. Első darabjaival az újromantikus irányt követte, első nagy hatású realista színművét 1880-ban adták elő Proletárok címmel (1945 után Ingyenélők c.-mel adják). Ettől kezdve a Nemzeti Színház legtöbbet játszott szerzője. Írt tragédiákat (Spartacus, 1886), társadalmi színműveket (Cifra nyomorúság, 1881; Stomfay család, 1882); vígjátékokat (Mukányi, 1881; A nagyratermett, 1890, Az udvari kalap címmel, 1964, Vígszínház; A nagymama, 1891); bohózatokat (A kaviár, 1882; Buborékok, 1884). Regényei, főleg Az Atlas család (1889) és a Sisyphus munkája(1892) a kritikai realizmus figyelemre méltó alkotásai. Lefordította Szophoklész, Plautus műveit. – M. Színművei (I-XVIII, Bp., 1882-94); Cs. G. Válogatott művei (Magy. klasszikusok, Bp., 1955) – Irod. Janovics Jenő: Cs. G. élete és művei (I. Kolozsvár, 1900. II, Bp., 1902); Gáspár Margit: Cs. G. és a franciák (Debrecen, 1928); (Solt) Speneder Andor: Cs. G. a regényíró (Bp., 1928); Hegedűs Géza: Cs. G. (Bp., 1953.)
