Buzási Károly
Buzási Károly (Püspökladány, 1930. júl. 16. – Debrecen, 1988. aug. 7.): matematikus, a matematikai tudományok doktora (1988). Tanulmányait 1951-ben levelező hallgatóként kezdte, egyidejűleg Verbovecen (Kárpátalja) általános iskolában tanított. 1953-ban nappali tagozatos hallgató lett. Oklevelét 1956-ban szerezte az ungvári tudományegy.-en. 1956-58-ban a debreceni Maróthi György Tanítóképző Intézetben, 1958-61-ben a Tóth Árpád Gimn.-ban oktatott mint középisk. tanár. 1961-ben a Kossuth Lajos Tudományegy. algebra és számelmélet tanszékére nevezték ki. Itt először tanársegéd, adjunktus, majd 1969-től docens, 1979 és 1988 között a tanszék vezetője volt. Az 1963-64-es tanévben Bulgáriában a plovdivi pedagógiai főisk. vendégelőadója: Közben levelező aspiránsa lett a szovjet Sz. D. Berman professzornak, kandidátusi értekezését a harkovi egy.-en védte meg. (1968). Tudományos tevékenysége az absztrakt algebra körébe tartozik, mintegy 50 értekezést közölt (néhányat társszerzővel) hazai és külföldi folyóiratokban. Nemzetközileg ismertek és jelentősek a végtelen csoportok reprezentációelméletében végzett vizsgálatai. Kutatásokat folytatott a véges és a végtelen Abel-féle csoport-párok invariánsokkal való jellemezhetőségének a kérdésében. A csoportelmélet hosszú időn át eldöntetlen több „sejtésére” sikerült választ adnia. Egy végtelen csoport-osztály reprezentációelmélete c. tanulmánya alapján a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) halála után a matematikai tudományok doktorává fogadta.
