Ül
Ül Nem a puszta cselekvés a jelentős mondanivaló ennél a szónál, hanem a hatalom gyakorlása, vagy az abban való részesedés, ill. egyáltalán a rang megnyilvánulása - mert ezek is ehhez a szóhoz kötődnek.
A Jel-ben Istennek állandó jelzője az, hogy ő a királyi széken ülő (7,15; 20,11; 21,5).
A messiási kornak az egyik megfogalmazása az, hogy mindenki saját fügefája alatt ülhet, senki sem rettenti őket (Mik 4,4).
A tanítványok rangvitát rendeznek afelett, hogy az eljövendő Isten országában ki üljön Jézus oldalán (Mt 20,21). Jézus pedig rosszallóan említi, hogy a farizeusok és írástudók szeretik az elöl ülést (Mt 23,6).
Nagyon jelentős a Zsid 10,11-12 kijelentése, mely arról szól, hogy az ÓSZ-i papság állandóan állt szolgálata közben, míg Jézus, elvégezve az örökre szóló áldozatot, ül az Istennek jobbján. (Ez a kijelentés az alapja az Apostoli Hitvallás szövegének is: Jézus ül a mindenható Istennek jobbján.)
