Kőszikla
Kőszikla A mozdíthatatlan szilárdság (Jób 18,4), a biztonság, innen pedig a menedék, a menekülés helyének jelképe. Sziklahasadékba állítja Isten Mózest, hogy megvédje saját dicsőségétől (2Móz 33,21k). Veszedelem elől barlangokba, repedésekbe bújtak (Ézs 2,19), ezért a büntetés képe is (Jer 48,28). Az Úr erősebb a kősziklánál (Jer 51,25; Zsolt 114,8). Ő az, aki a mocsárba merülő hívőt sziklára állítja (Zsolt 40,3).
A gyámolító, biztonságot adó Isten képe (1Móz 49,24; 2Sám 22,2.47; 23,3; Zsolt 18,3; 31,4; 73,26; 89,27; 92,16; 95,1).
Keménységénél fogva tartósan megmaradt rajta a rávésett fölirat (Jób 19,24). Keménysége is hasonlat alapja (Jer 5,3).
Különleges tartósságot biztosított a ráépült háznak. Ezért hasonlítja Jézus sziklára épített házhoz azokat, akik megtartják beszédeit (Mt 7,24k; Lk 6,48). Simont kősziklának nevezte el Jézus (Mt 16,18; Jn 1,42).
