vámos: A behozott árura kivetett ® adó, más szóval a vám Izr.-ben a perzsa kortól ismeretes volt (Ezd 4,13.20; 7,24), de csak a róm.-ak tették rendszeressé. A birodalom szempontjából minden róm. provincia vámterületnek számított, azaz köteles volt az állampénztár javára vámot fizetni (Júdea is közéjük tartozott; Lk 19,1 kk. vámhivatalt tételez föl). Bizonyos városok v. Rómával jó kapcsolatban álló fejedelmek saját javukra is szedhettek vámot (így Galileában Heródes Antipász; Mk 2,14: Kafarnaum volt vámszedő hely). A vámot nem róm. tisztviselők szedték, hanem bérbe adták privát személyeknek, akik szintén tisztviselőket fogadtak szolgálatukba; így érthető a ~ok feje (értsd: fő~) kifejezés. A vállalkozó ~nak érthető módon annyi jövedelemre kellett szert tenni, hogy fedezni tudja a bérleti díjat és az egyéb kiadásokat. Bár a felsőbb hatóságok megszabták a díjakat, elnézték az önkényeskedéseket. Így a ~ok meglehetősen gyűlöletesek lettek a lakosság körében. Az ÚSz-ben állandósult szókapcsolat lett a ~ok és a bűnösök (Mt 9,10; 11,19); ugyanakkor 18,17: pogány vagy vámos; 21,32: „a vámosok és a cédák”), úgy hogy aki ~sal érintkezett, megütközést keltett. 5,46 és Lk 3,12 kk. szintén nem szólnak a ~ok mellett; ugyanakkor 7,29 kk. és az ismert példabeszéd (18,9–14) azt tanúsítja, hogy a ~ok között is akadtak jó emberek. Név szerint szerepel a ~ok közül Zakeus (19,2) és Lévi (= Máté: Mt 10,3; Mk 2,14).
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.