szikla
szikla, kőszikla, kőszirt (héb. sur): A Bibliában a szilárdság, a megingathatatlanság, a biztonság jelképe (vö. Mt 7,24 kk.; Lk 6,47 kk.); Ábrahám a kőszikla, amelyből „kivágtak benneteket” (Iz 51,1); Isten a ~ (2Sám 22,32; Zsolt 18,32; Iz 44,8; Hab 1,12). Ebből következően Jahve Izr. ~ja (2Sám 23,3; Iz 30,29), az örökké megmaradó ~ (26,4). Így érthető, hogy Izr. fiai ~juknak, ill. üdvösségük ~jának nevezték Jahvét (MTörv 32,30; 2Sám 22,3; Zsolt 18,3.47; 28,1; 62,3.7; 73,26; 78,35; 89,27; 92,16; 95,1; 144,1) v. egy magánhangzót hozzátéve ’segítségük’-nek, ’oltalmuk’-nak, ’váruk’-nak, ’menedékük’-nek v. hasonlónak (2Sám 22,2 kk. 47; Zsolt 31,4; 62,8; 71,3; 94,22 stb.). Az Elisur, Pedahsur, Suriel, Surisaddai személynevekben hasonló hitvallás fejeződik ki. Idegen népek istenei csak 2 helyen szerepelnek ~ként (MTörv 32,31.37). – Mt 16,18 ® Péter apostol. – 1Kor 10,4: Izr. fiai a pusztában lelki sziklából ittak, amely kísérte őket, és ez a ~ Krisztus volt. Pál azt akarja bizonyítani, hogy már Izr. fiai is részesültek egyfajta keresztségben: lelki eledelük volt (a manna) és lelki italuk; közben arra a vízre utal, amelyet Mózes fakasztott a ~ból (Kiv 17,6). Nemcsak az étel és az ital volt lelki, hanem maga a ~ is: előre utalt Krisztusra, az üdvösség szerzőjére. A zsidó legenda szerint a vizet adó ~ végig elkísérte Izr.-t a pusztában.
