Makkabeusok
Makkabeusok: ® Mattatiás 3. fiának (1Mak 2,4), Júdásnak a mellékneve; a név magyarázata nem egészen egyértelmű. Legtöbben a ’kalapács’ jelentésű szóval hozzák kapcsolatba arra hivatkozva, hogy Júdás súlyos csapásokat mért Izr. ellenségeire. Mások (pl. F. Perles, S. Zeitlin) testi tulajdonságot (pl. kalapácsfejű) keresnek a név mögött, v. (A. A. Bevan) a nâkab tőből eredő Makkabjahu névvel próbálják összekapcsolni, és ’Jahve útmutatása’-ként értelmezik. Mivel a ~ elnevezés a rabbinista irodalomban sehol nem fordul elő, és Josephus Flavius is következetesen ® Hasmoneusoknak nevezi Mattatiást és utódait, vsz., hogy csak a keresztény szerzők vitték át Júdás melléknevét nemcsak testvéreire, hanem arra a 7 névtelen testvérre is, akiknek vértanúságát a 2Mak 7 elbeszéli, sőt arra a korra is, amelyben Júdás és testvérei éltek és működtek. – 1. Mattatiás 5 fia (1Mak 2,2 kk.) közül János és ® Eleazár csak másodlagos szerepet játszott. Jánost nem sokkal Júdás halála után, amikor a málhájukat biztonságba akarta helyezni a nabateusoknál, megtámadták és megölték a nomádok (9,35 kk. 38). – 2. Makkabeus Júdás (Kr. e. 166–160; 3,1–9,22; 2Mak 12–15; ZsidTört 12,9): Mattatiás halála után Micpában megszervezte a zsidó fölkelést, úgyhogy már rendezett csapatokkal vehette föl a szírekkel a harcot. Kr. e. 166/165: Emmausznál legyőzte Liziász vezérét, Kr. e. 166/164 őszén pedig magát Liziászt, Bet-Cur mellett, így a vár kivételével Jeruzsálemet is meg tudta szállni, és visszaállította a zsidó istentiszteletet. Liziász újabb hadjáratot vezetett és Kr. e. 163/162: Bet-Zacharjánál győzött is, de a helyzeten ez nem változtathatott, sőt a további kísérletezésről is le kellett mondania, mert Szíriában zavargások voltak. Így megadta a zsidóknak a szabad vallásgyakorlat jogát. Ezzel a Makkabeus Júdás vezette fölkelés elérte célját. Kr. e. 164: Makkabeus Júdás újabb hadjáratot indított, de most azért, hogy Palesztinában a zsidók hatalmát megszilárdítsa, az ország területét a szomszédos országok rovására növelje, és a maga népszerűségét is fokozza a zsidók körében a szírekkel rokonszenvező hellenisták vezérével, Alkimusz főpappal szemben. Kr. e. 161: Makkabeus Júdás legyőzte a hellén párt megsegítésére érkezett, Nikanor vezette szír sereget Adaza mellett, majd szövetségre lépett a róm.-akkal. Ezek segítsége azonban későinek bizonyult, mert Makkabeus Júdás Kr. e. 160 tavaszán az Eleaza melletti csatában elesett. A zsidó nemzeti párt vezetését öccse, Jonatán vette át. – 3. Makkabeus Jonatán (Kr. e. 160–143; 1Mak 9,23–13,30; ZsidTört 12,8–11): A zsidók erejét a katonai vereség úgy megtörte, hogy Jonatán kénytelen volt Mikmászba visszavonulni. Kr. e. 160–153: sikerült neki tekintélyét visszaszerezni. A szírek az állandó trónutódlási harcokban annyira meggyengültek, hogy nem tudtak a zsidók ellen hadba szállni, a trónkövetelők pedig keresték Jonatán kegyeit. Ezt kihasználva Jonatán engedményeket csikart ki. Kr. e. 153: Alexander Balasz Jonatánt megtette főpapnak, a hellén párt pedig elvesztette addigi kiváltságait és jelentőségét. Kr. e. 150: Jonatán katonai és politikai vezér lett; vsz. Júdea tartozott uralma alá. Ezzel a ~ elérték az egyeduralmat Júdeában. Kr. e. 147: Ekron is fönnhatóságuk alá került. Kr. e. 145: II. Demetriosz Szamariában átengedte nekik Efraimot, Liddát, valamint Ramataimot, és az egész terület megadóztatására is fölhatalmazta. Ezeket a kiváltságokat Antiokhosz megerősítette, miután II. Demetriosz ellensége, Trifon megtette királynak; ezenkívül Makkabeus Simon, Júdás testvére a palesztinai partvidék hadvezére lett. Jonatán támogatta Trifont II. Demetriosz ellen, de közben a saját céljait sem tévesztette szem elől úgyannyira, hogy túl erős lett Trifon számára. Ezért, amikor a szíriai viszonyok megengedték, Trifon Jonatán ellen fordult: megkísérelte, hogy szolgálatába állítsa, és fölhasználja júdeai helyzetének megszilárdítására, amikor azonban ez nem sikerült neki, Kr. e. 143: megölette. Makkabeus Jonatánnak testvére, Simon lett az utóda. – 4. Makkabeus Simon (Kr. e. 143–134; 1Mak 13,1–16,16; ZsidTört 13,6): II. Demetriosz pártja mellé állt, mert azt remélte, hogy el fogja ismerni Júdea függetlenségét. II. Demetriosz teljes adómentességet adott Júdeának, s ezzel Júdea gyakorlatilag független lett, és Kr. e. 143/142: saját időszámítását is bevezethette. Simonnak azonban meg kellett erősítenie a helyzetét Trifon katonai hatalmával szemben, ezért Kr. e. 142: kiűzte a szír helyőrséget Jeruzsálem várából, és elfoglalta Joppét, Gazarát, Bet-Curt. Magában Júdeában helyzete olyan szilárd volt, hogy a júdeaiak úgy határoztak, hogy „Simon legyen a fejedelmük és a főpapjuk, míg föl nem lép egy hitelt érdemlő próféta” (1Mak 14,41). Ezzel uralomra jutott a Hasmoneusok dinasztiája. A róm.-ak elismerték. A szírek (VII. Antiokhosz) egyszer még megkísérelték, hogy katonai erővel változtassanak a helyzeten (Kendebeusz hadjárata), de kudarcot vallottak. Simont a veje ölte meg. Utóda a fia lett, ®Johannesz Hürkánosz (16,11–24; ZsidTört 13,6). – Sok kutató a ~ idejére teszi a kumráni mozgalom kibontakozását (® Kumrán). Úgy gondolják, hogy az igazság tanítója először IV. Antiokhosz idejében lépett föl. A kumráni szövegekből kétségtelenül kiviláglik, hogy szellemi téren és külső magatartásban a kumráni mozgalom sok hasonlóságot mutat a ® hasszideusokéval (1Mak 2,42; 7,13–17; vö. 2,29 kk.). Ha Jeruzsálem utolsó papjai, akiket az 1QpHab elítél gazdagságukért és kapzsiságukért, a ~ utódaival azonosak, akkor annak az ellentétnek az elmélyülésével állunk szemben, amely csírájában már a hasszideusoknak a ~kal szemben tanúsított magatartásában is benne rejlett.
