izsóp
izsóp: falakon növő kis növény (1Kir 5,13), amelynek dús ágai a vérrel v. vízzel meghintés eszközéül szolgáltak. Főleg a tisztulási áldozathoz használták v. az ágat, v. a hamuját (Kiv 12,22; Lev 14,4.6.49.51 kk.; Szám 19,6.18; Zsid 9,19; Zsolt 51,9: képes értelemben). A Földközi-tenger partvidékén vadon termő ~ sötétzöld, erősen fűszeres illatú, sűrű kis bokor, amelynek kékek a virágai. Jn 19,29 („Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték és a szájához emelték”) hosszú nyelet tételez föl, ezért többen (pl. M.-J. Lagrange) némely kézirat alapján más olvasatot javasolnak (hüsszó ’lándzsa’ hüsszopo helyett). ® cédrus.
