edény
edény: I. Az ÓSz-ben több héb. szó jelöli: 1. saf (Kiv 12,22: ~, vérrel tele; 2Sám 17,28 Dávidnak vitt ajándékként; 1Kir 7,50; 2Kir 12,14 és Jer 52,19: tál, a Templom fölszerelési tárgyai között); 2. sallahat (2Kir 21,13: kitörlik, lefordítják, a Jeruzsálemre váró ítélet képeként; 2,20: csöbör, sót tesznek bele; Péld 19,24; 26,15: tál, a lusta belemártja a kezét, de a szájához nem viszi); főztek is benne; 3. dud (1Sám 2,14; 2Krón 35,13; vö. Jób 41,12) – ez inkább ® fazék; 4. parur (1Sám 2,14: más ~félékkel együtt; Szám 11,8: főztek benne, tehát fazék is lehet; Bír 6,19: húslevest tesznek bele, a mi fogalmaink szerint fazéknak is felfogható); 5. kijjór (1Sám 2,4: más ~félékkel együtt); 6. kaf, eredetileg ’marék’ (Kiv 25,29; Szám 7,84; 1Kir 7,50; Jer 52,18); 7. tene (vö. Sir 31,14: vendégségben). Meg kell azonban jegyezni: a szóhasználat meglehetősen következetlen és a régészetileg feltárt ~félékkel sem lehet egyértelműen azonosítani a felsorolt ~féléket; még ® kehely, ® korsó. – II. Az ÚSz-ben János látomásában a 24 vén aranycsészéjében a ® tömjén a szentek imádságait jelképezi (Jel 5,8). Ugyanakkor a 7 csésze a 7 végső csapás jelképe (15–16).
