apostoli zsinat
apostoli zsinat, jeruzsálemi zsinat: az antióchiai egyh. küldötteinek, Pálnak és Barnabásnak találkozása, ill. tanácskozása a jeruzsálemi egyh.-zal, az ap.-okkal és a presbiterekkel (Kr. u. 49). Az ApCsel 15,1–29 szerint vita tárgya volt, hogy vajon a körülmetélés okvetlenül szükséges-e a pogányoknak (a keresztség fölvétele után) az üdvösségükhöz (15,1). A körülmetélést a buzgó antióchiai zsidók követelték meg; az ~on az egyh.-nak azok a tagjai, akik eredetileg farizeusok voltak, szintén úgy nyilatkoztak, hogy a megkeresztelkedett pogányokat körül kell metélni (15,6). Péter ap. azonban ellene foglalt állást: „Az a hitünk, hogy Urunk, Jézus kegyelméből üdvözülünk” (15,7–11). Jakab a próf.-kat idézte érvként azoknak, akik a körülmetélés megkövetelése mellett foglaltak állást (15,15–18), de a zsidó- és pogánykeresztényekből álló közösségek békessége érdekében az ún. jakabi záradékot javasolta (15,20), amely az ® apostoli határozatokba az Antióchiában, Szíriában és Kilíkiában megkeresztelkedő pogányokkal szemben egyetlen kikötésként került bele (15,28–29). Pállal és Barnabással Júdást és Szilást is elküldték Antióchiába a határozattal. – Az ApCsel leírása az üdvösségtört.-i szempontot emeli ki: arra világít rá, hogyan terjedt ki az ev. a pogányokra. Ugyanakkor Pálnál (Gal 2,1–10) az ~ a törv. szolgaságától mentes ev.-nak az „oszlopok”-tól (Jakab, Péter, János) elismert igazságát tanúsítja, Páltól az ~ csak a szegényekről való gondoskodást kívánta meg. Hogy Pál a jakabi záradékkal ellátott ap.-i határozatokra nem tért ki, az azzal magyarázható, hogy a benne foglaltak a galatákra nem vonatkoztak. Az ~ az Egyh. egyetemességét és egységét szolgálta, s megakadályozta, hogy Krisztus Egyh.-a a zsidóságon belüli közösséggé váljon.
