Szófejtés
Szófejtés (görög műszóval etimologia, a valóról, vagyis a szóknak igazi jelentéséről való tudomány), a nyelvtudományban a szók eredetének kutatása és megfejtése. Sz.-sel s a nyelv eredete kérdésével már a legrégibb görög filozofusok foglalkoztak, és Plato Kratylosa félig gúnyos képet fest erről a régi Sz.-ről. A görögök s rómaiak Sz.-e csupa tapogatódzás volt (ismeretes az a hirhedt példa: lucus a non lucendo, hogy t. i. az erdő neve féyneset jelent, mert nem süt benne a nap). A humanizmus idejében is amolyan délibábos Sz. dívott, mindent a görögből és héberből akartak magyarázni mint legrégibb nyelvekből. A tudományos Sz. csak a XIX. sz. eleje óta fejlődött, mióta a szanszkrit nyelv kutatása az indogermán nyelvcsalád fölfedezésére s az összehasonlító nyelvtudományra vezetett. Az indogermán nyelvkincsnek összehasonlító és történeti nyomozása, a hangtörvények pontosabb megfigyelése s a Steinthalféle lélektani módszernek az u. n. újgrammatikai iskola által való általánosítása za indogermán Sz.-t igen termékenynyé s megbizhatóvá tette. A példát követték a nyelvészetnek egyéb ágai, és p. a magyar Sz. is a fejlettségnek elég magas fokán áll.
