Ammónios,
Ammónios, 1. peripatétikus filozofus Alexandriából, Plutarchos tanítója. Kr. u. az I. században Athénben megpróbálta az arisztotelési és platóni filozofiák egyesítését. Művei elvesztek.
2. A. Sakkas, alexandriai filozofus, az uj-platonizmus megalapítója Kr. u. a III. században. Szegény keresztény szülők gyermeke, csaknem minden nevelés nélkül nőtt fel, s kezdetben mint zsákhordó (innen mellékneve) kereste kenyerét Alexandriában. Később a filozofia tanulására adta magát s ebben oly sokra vitte, hogy egy sereg követője akadt. Azt tanította, hogy valamennyi bölcsészeti iskola és vallás egyesíthető a bennök rejlő igazság révén, csak az előadásban különböznek egymástól. A. állítólag áttért később a pogányságra s 250 körül halt meg.
3. A. szótáriró Alexandriából, Kr. u. 400 körül. Művét kiadta Schäfer (Lipcse 1822).
4. A., Hermiás s Adesia fia, Proklos tanítványa, kitünő matematikus s magyarázója aristotelikus s platónikus műveknek. 500 táján Kr. u. tanított Alexandriában, mint a platóni iskola feje, ki azonban Platón s Aristotelés tanításait iparkodott megegyeztetni. Számos magyarázó művéből kevés maradt ránk. Csak titokban közölte nézeteit a tanulók kis körével, misztikus lelkesedéssel, melyért az istentől ihletettnek (Theodidaktos-nak) nevezték. Tanítványaihoz számítják Longinust, Erenniost, Origenést és Plotinost is, kik közül a három utolsó fogadalmat tett, hogy titokban tartja a mester tanítását. De miután Erennios és Origenés fogadalmukat megtörték, Plotinos is föl érezte magát alóla mentve s ő tőle ismerjük A. nézeteit, melyek azonban alig különböznek Plotinos-éitől. (V. ö. Busse Adolf: A. in Porphyrii Isagogen Berlin 1891.)
