ÖZVEGYI
ÖZVEGYI, (özvegy-i) mn. tt. özvegyi-t, tb. ~ek. Özvegyet illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó Özvegyi jog. Özvegyi tartás. Özvegyi állapot. Özvegyi örökösödés a magyar törvény szerént az özvegyjogon kivül illeti az olyan özvegynőt, kinek meghalt férje után gyermekei is maradtak, és abban áll, hogy némely hátrahagyott javakban a gyermekekkel fejenként osztozik.
