GYŰL, GYÜL, (2), (gyü-űl, azaz jöűl a jő egyszerü igétől, l. GYÜ) önh. m. gyűl-t. Eredetére s rokonságára nézve, V. ö. GYÜ és GYÜJT. 1) Tulajd. ért. sokaságról, többekről mondják, midőn valamely helyre együvé jőnek, egybesereglenek. Ellentéte: oszol, szétmegy. Gyűl a nép, midőn különös látmányra vár. Táborba gyűlnek a katonák. A választó nemesség a megye teremébe gyűl. Öszvegyültek a jó sültek. (Km.). Egybegyültek a tanácsosok. 2) Átv. ért. egy helyre, halomra, rakásra tolúl, szaporodik, növekedik. Gyűl a pénz. Áradáskor öszvegyűl a partokon a gizgaz. Különösen a kóros testben csomóba megy öszve a geny, rútság, vér. Meggyült a tenyere a kapanyéltől. Gyűl a seb. Hangmértéke eredeténél fogva hosszú, de kivált ragozott állapotban és származékaiban, röviden is használható, sőt Duna mellett a köz szokás jobbára röviden ejti ki.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.