vél
vél tárgyas ige -t, -jen [ë] (választékos)
1. Több-kevesebb bizonyossággal valónak, valószínűnek, lehetségesnek, elképzelhetőnek, meglevőnek gondol, tart vmit. Azt véli, hogy …; úgy véli, hogy … Vége-hossza nincsen a gyászos menetnek. Minden nap, azt vélnéd, egy királyt temetnek. (Arany János) Azt vélitek tán, a pénzt csak lopom, Vagy gyermekem s nőm koldusbotra termett? (Madách Imre) Noémi úgy vélte, hogy modern emberek nem törődnek … előítéletekkel. (Babits Mihály) || a. Vminek v. vmilyennek tart, néz, tekint vkit, vmit. Házigazdának, királynak, ostobának vél vkit. Vaddisznónak véltek egy kutyát. Különbnek véltelek. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Saját édes atyja … sem vélhette őt fiának. (Jókai Mór)
2. Vél vmit: az az ő egyéni feltevése, véleménye, meggyőződése, hogy … Tudni véli, hogy … Ellenmondást vélt fölfedezni a dologban. Övé a fütty, ő azt véli … (Arany János) És élni kell ma oly halottnak, … Ki beteg szívvel tengve-lengve, Nagy kincseket … Bekvártélyoz béna szivébe S vél őrizni egy szebb tegnapot. (Ady Endre)
3. Sejt, képzel vmit. Nem véli, hogy … Nem is véli, miért hívták. Látni vélte a sötétben a lányt. Sötét olajfák illatos hüsében Űl a bús vándor … Kedves hazája tűn fel képzetében, Hajlékát véli a távol ködében. (Kisfaludy Károly) „Nem úgy, király”, kiált a hős; S megrázza ősz fejét; Vélnéd, egy erdő rengeti Hatalmas üstökét. (Garay János) A nap is velünk szalad, Mint egy őrült, aki véli, Hogy … Űzi egy ördögcsapat. (Petőfi Sándor) Csend. | Kábult fülem hallani véli A zengő, örök napot odafent. (Tóth Árpád) || a. (költői) Remél. Méhében foganta … Kit nem vélt, hogy élve maga után hanna [= hagyna]. (Csokonai Vitéz Mihály)
4. Vmire vél vmit: vmire magyarázza. Nem tudtam mire vélni ezt a megjegyzést. Szabadon szólásom gonoszra ne véljed. (Arany János) Nem tudta mire vélni, látván a beteg hölgyet ilyen fürge futamodásban. (Mikszáth Kálmán)
5. (régies, irodalmi nyelvben) <Beszélgetés leírása közben> szól, mond, vélekedik. Ha akar lenni, hát csak legyen meleg – vélé a cigány. (Vas Gereben)
vélés; vélő.
