1. <Galamb, gerlice> kellemes, mély, panaszosnak tetsző hangon szól; búg. A galamb turbékolva hívja párját. A két galamb együtt turbékol. És turbékolnak a párzó galambok. (Juhász Gyula) A vadgalamb turbékol és sürög. (József Attila)
2. (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) <Ember, főleg nő> halkan hízelegve beszél, szerelmesen kedveskedve duruzsol. Hiába turbékol a férjének, nem tudja rávenni, hogy vele menjen. A szép indus nő mellett egy ábrándozó gentleman turbékol. (Kemény Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Szerelmesen enyeleg, szerelmeskedik. A fiatal pár a lugasban turbékol. [A hely] arra való, hogy egy pár szerelmes a világ szeme elől elbújva, turbékolhasson benne. (Jókai Mór) Egy nemes ember nem turbékolhat mindig, mert nevetségessé teszi magát. (Mikszáth Kálmán)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.