tiltakozás
tiltakozás főnév -t, -ok, -a
1. A tiltakozik (1–2) igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki, vmi tiltakozik. Energikus, erélyes, felháborodott, gyengéd, határozott, lanyha, szelíd, szemérmes tiltakozás; az alkalmazottak, a dolgozók, a lakosság, a munkásság tiltakozása; a kerületek, a szakszervezetek, az üzemek tiltakozása; tiltakozás a gyarmatosítók terrorja, az erőszak, a zsarnokság ellen. Minden tiltakozása hiábavaló volt, el kellett fogadnia az ajándékot. A bejelentés élénk tiltakozást idézett elő. Túlságosan engedékenyeknek mutatkoztak, s megelégedtek… némi enyhe elvi tiltakozással. (Kuncz Aladár) [Nagyanyám] csak tűnődve nézett maga elé,… néma lett, és csak fojtott tiltakozások szótagjaival élt. (Móricz Zsigmond)
2. (hivatalos) Vmely állam kormányától illetékes hatósághoz intézett olyan jegyzék, amelyben az illető állam a nemzetközi jog v. vmely nemzetközi szerződés által védett érdekeit sértő cselekmény ellen tiltakozik. A külügyminiszter írásbeli tiltakozást adott át a nagykövetnek. || a. (hivatalos) Vmely ügyben, vmi ellen tiltakozó (hivatalos) irat. A gyűlésen felolvasták a tiltakozás szövegét. Ezrek írták alá a tiltakozást.
tiltakozási.
