száraszt
száraszt tárgyas ige -ott, ..asson; -ani (-ni) (népköltészet, régies)
1. <Nedves tárgyat, anyagot> melegít, melegbe, meleg helyre tesz, s ott tart, hogy száradjon; szárít. Haját szárasztja a tűz mellett. A nedves szénát szárasztja a napon. Tisza partján mandulafa virágzik, | Mandulája a Tiszában elázik. | Kiszedem a manduláját, szárasztom. (népköltés) A banyák… tüzet raktak, ruháikat szárasztották. (Jókai Mór)
2. <Meleg levegő(áramlás), szél> a nedvesség párolgását előmozdítva, szárazzá tesz vmit; szárít, szikkaszt. A tűző nap szárasztja a sarat. Eső után a szél szárasztja a földeket.
3. (ritka) <Láz vmely testrészt v. testet> tikkaszt, emészt. Forró láz szárasztja a nyelvét, a száját.
Igekötős igék: agyonszáraszt; elszáraszt; felszáraszt; kiszáraszt; leszáraszt; megszáraszt; összeszáraszt.
szárasztás; szárasztó; szárasztott.
