1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely sétál. Sétáló gyerekek, közönség, társaság; a sétáló ifjú pár. Úgy járt … nagyanyja szőllejében, mint egy sétáló idegen. (Babits Mihály)
2. (ritka, régies, irodalmi nyelvben) Sétálás céljára való, sétálás helyéül haszn. [Katonaének.] Az nagy széles mező, Az szép liget s erdő Sétáló palotájok. (Balassi Bálint) Itt-ott egy magányos fa, vagy sétáló kert … (Eötvös József)
II. főnév -t, -ja
1. Sétáló személy. Hirtelen támadt vihar zavarta meg a sétálókat.
2. (népies) Óra ingája. A falon szorgalmasan jár egy polgári ingaóra, | sétálója sárgarézből. (Kosztolányi Dezső)
3. (népies) Olyan erkély a torony körül, ahol a tűzoltó őr rendesen sétálva teljesít szolgálatot. A nagykőrösi torony sétálója.
sétálós.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.