sehonnai [ë] melléknév és főnév (választékos, rosszalló)
I. melléknév -bb
1. Hazátlan, jöttment <személy>; senkiházi, semmiházi. Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer. (Petőfi Sándor)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Társadalmi szempontból megvetett, lenézett <tevékenység>. Mind ritkábbak lesznek azok az … írni nem tudó vének, akik az írást sehonnai mesterségnek bélyegezték. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -ja Sehonnai személy; csavargó. Ne állj szóba ezzel a sehonnaival! Ki vagyok? sehonnai. Se országom, se hazám. (Petőfi Sándor) Igaz koldús se vagy hát eszerint, Kontár sehonnai, rendőrt hivok. (Madách Imre) Az ilyen hancúrozó sehonnaikból semmi se lesz. (Móricz Zsigmond)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.