1. Vízi átkelőhely ott, ahol nincs híd. Tiszai rév. Átkelt a révnél. Várakozik a révnél. Kiszállván Balaton szántódi révére, | Az áldott országba: Somogyba beére. (Csokonai Vitéz Mihály) Abádi rév táján ha jártok, Mondjátok el az ősi fohászt. (Juhász Gyula)
2. Ma általában kisebb vízi járműveknek (rendsz. csónakoknak, sajkáknak, kompoknak) kikötő-, horgonyzó-, pihenőhelye, gyak. a rendes kikötőtől kissé távolabb. S habháton a sajka megy úrhatlanúl [= gazdátlanul], Míg vissza erővel a révbe nyomúl. (Vörösmarty Mihály) Ha sejtené a nép, hogy hajónk Még már ma révbe szálland Indiából, | Máskép fogadna. (Madách Imre) || a. (átvitt értelemben) Szíved a rév, ott kötök ki. (Vörösmarty Mihály) Hazánk csónakát annyi vad viharból | te vitted csöndes rév felé. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
3. (régies) Az a hely, ahol a két hajótestre szerelt alulcsapó vízimalmot szokták üzemben tartani.
5. (átvitt értelemben, választékos) Az az állapot, helyzet, amelyben vki (vmi) hosszas fáradozás v. küzdelem után célját elérve megnyugodhat, megpihenhet, ill. biztonságban lehet. Az óhajtott rév, révbe ér, jut; révbe juttat vkit; → beevez vminek a révébe; (tréfás) beevez a házasság révébe: megnősül. Földi élet, hol a réved? (Vajda János) Sohse kivántam megállni: Rév és nyugvás aprók dolga. (Ady Endre) Öreg karosszék lett a réve néki, Békés, dalos rév. (Juhász Gyula)
6. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) A halál révén van v. áll: a) halálos veszedelemben van; b) haldoklik. Barátunk … a halál révén van. (Csokonai Vitéz Mihály) Egy közülünk e percben a halál révén áll. (Jókai Mór)
Szólás(ok): amit nyer a réven, elveszti a vámon v. amit a vámon nyer, elveszti a réven: az egyik alkalommal szerzett hasznával, előnyével nyereségével éppen felér a másszor szenvedett kára, vesztesége, hátránya.
Szóösszetétel(ek): révátkelés; révbér; révdíj; révgát; révhajó; révhatóság; révhivatal; révjövedelem; révkapitányság; révkocsma; révkomp; révkötél; révmester; révpart.