rendre [1]
rendre [1] [ë-e v. e-e] határozószó (népies, régies)
Egymás után, sorjában, rendsz. közbeeső szünet nélkül. Rendre következnek az egyes számok. Rendre előadja a panaszát. Áll a tetemnél .. . Gyertya, feszűlet, kánoni pap; Sárga viaszfényt nyughelye kap. „Jöjjenek ellenségi, ha voltak!” Jő, kit az apja rendre nevez. (Arany János) A tünde ég pásztortüzei lassan Kigyúlnak rendre. (Juhász Gyula) || a. Sorban, kivétel nélkül. Elejtették a … halálos szenvedélyek kultuszát, ellenben rendre megőrizték a romantikusok külsőségeit. (Ambrus Zoltán)
