profán
profán melléknév -ul, -abb (régies írva: profan is)
1. (vallásügy) Világi; nem vallási. Feladatául tűzte, profan dolgoktól elfordulva, majdnem kizárólag vallásos érzelmeket zöngeni. (Arany János) A kis papné … nem félt profán szemmel nézni a szent ceremóniát. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Hétköznapi, közönséges. Profán gondolat, megjegyzés.
2. (választékos) Kegyeletsértő, tiszteletlen. Profán kezekkel nyúl e kényes kérdéshez. Profán szavai megütközést keltettek. Az orgona … egy egész profán dalnak a melódiájával szakítá félbe a kegyes szónoklatot. (Jókai Mór)
profánság.
