parány
parány főnév -t, -ok, -a (kissé régies, irodalmi nyelvben)
1. Elenyészően kicsiny v. kevés rész vmiből; nagyon kis mennyiség. Mindenből, amivel bírsz, egy parány, De összetéve roppant adomány. (Vörösmarty Mihály) [Kemény Zsigmond] száraz szívekbe is beoltja a gyöngédség egy parányát. (Péterfy Jenő)
2. <Rendsz. lekicsinylő haszn>. Olyan <személy>, aki vmely feladathoz mérten túlságosan gyenge, tehetetlen, vmely nagy dologhoz viszonyítva igen kicsiny, jelentéktelen. Sokat kivánsz. Paránya a világnak, | Hogy lássad át a nagyszerű egészet? (Madách Imre) || a. (gúnyos) Erkölcsi értelemben nagyon kicsi, nagyon csekély értékű, jelentéktelen személy. [A magyar ifjakhoz.] Egész nagy csillagok voltak őseitek, És ti? csak parányok! | Ne adja a balsors, hogy e szegény haza Bajában reátok szorúljon valaha. (Petőfi Sándor)
3. Nagyon kis méretű, terjedelmű testecske. A baktériumok, ezek a parányok csak mikroszkópon át láthatók. Képződnek szaporán s gyülekeznek vízi parányok. (Arany János) Kisfiú voltam, nyolcéves, de oly kicsi lettem, szinte eltűntem, buborék, parány. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, régies) Atom (1).
Szóösszetétel(ek): paránymérő; paránysúly; paránytan.
