önkívület [e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A tudatos cselekvőképesség hiányának állapota, amely külső v. belső ingerhatásokra bekövetkező öntudatzavar következménye. Önkívületben öngyilkosságot követett el. A baleset után napokig önkívületben feküdt. Soká beteg volt; lázból lázba, Önkivületbe esve át. (Vajda János) Csak mentem-mentem, szinte önkívületben. (Mikszáth Kálmán)
2. <Vmilyen szenvedély hatása alatt> szinte a tudat elhomályosodásáig felizgatott lelkiállapot. Önkívületben dühöng. A leány … hozzáfogott csókolni, … folyvást ölelve kebléhez, és önkívületben lihegve. (Jókai Mór) A jámbor félsüket embert önkívületbe sodorta az izgalmas jelenet. (Kuncz Aladár)
önkívületi.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.