óhajtó melléknév -an v. (ritka) -n, (régies) ohajtó
1. (választékos) Olyan, aki, ami óhajt. Oh szép Hajna jer el, karomon hordozlak odáig, Ott pedig óhajtó szivemen fogsz csüggni napestig. (Vörösmarty Mihály) Mindenki ismeri Dante arcképeit; első pillanatra, mintha egy töviskoszorúra áhítozó fráter állna előttünk, nem pedig babért óhajtó költő. (Péterfy Jenő)
2. (nyelvtudomány) Óhajtást kifejező. Óhajtó mód: némely nyelvben (pl. a görögben) az igének az a módja, ill. alakja, amely óhajtást, kívánságot fejez ki (optativus); óhajtó mondat: óhajtást, vágyat, kívánságot kifejező m. (Rendsz. óhajtást kifejező szóval kezdődik, s igei állítmánya feltételes módban van. Például: Bárcsak megtenné!) Szem előtt kell tartanunk … az ohajtó módnak aligmúltját [= félmúltját]. (Vörösmarty Mihály)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.