lemar
lemar tárgyas ige
1. Fogaival marva, rágva letép, leszaggat vmit. A kutya lemarta lábáról a bőrt. Őrjöngése közben lemarta magáról a húst. || a. (átvitt értelemben) Nevem elveszett, A rágalom fenéje és foga Marták le rólam azt. (Vörösmarty Mihály)
2. <Főleg vegyi anyag> maró v. tapadó hatásával leválaszt, levesz vmit. A kénsav lemarta a festéket. A fagyos vas lemarta kezéről a bőrt. || a. (átvitt értelemben) Oh, szégyen, ne mard le képemről a bőrt. (Petőfi Sándor)
lemarás; lemaró; lemart.
