kísértés
kísértés [í v. i] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A kísért (1) igével kifejezett cselekvés; bűnre, rosszra csábítás. Ellenáll, enged a kísértésnek. Megalázó kísértéseknek van mostani helyzetében kitéve. (Csiky Gergely) Márika … nem állhatott ellent az ördög kísértésének, lelottyant a kanapéról és … kiszökött a szobából. (Móra Ferenc) || a. (ritka, költői) Vkinek próbára tétele, próba. S nem volt-e az egész viadal kisértés? … (Arany János)
2. Annak az állapota, akit vki, vmi kísért (1); vmely helytelen, meggondolatlan v. tiltott cselekvésre való hajlandóság. Kísértésbe esik. Nagy volt a kísértésem, hogy beüljek a cukrászdába.
Szóösszetétel(ek): istenkísértés.
kísértési.
