kimondhatatlan
kimondhatatlan melléknév, határozószó és főnév, (régies, irodalmi nyelvben) kimondhatlan
I. melléknév -ul, -abb
1. (túlzó) Olyan nagyfokú <érzés, érzelem>, hogy szinte ki sem lehet mondani (1a), szóval ki sem lehet fejezni; módfelett nagy. Kimondhatatlan boldogság. Kimondhatatlanul szenved. Szívemet kimondhatlan fájdalom tölti el. (Eötvös József) A főispán és polgármester arcán … kimondhatatlan zavar tükröződött. (Mikszáth Kálmán) Egyszerre kimondhatatlan vágy fogta el, menni, elmenni innen. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Olyan <szó>, melyet nem szabad, nem illik kimondani. Hogy vehetsz a nyelvedre ilyen kimondhatatlan szót?!
II. határozószó (minősítő jelző v. határozó előtt, fokozó szóként) (régies) Szerfölött, módfelett, nagyon-nagyon. Kimondhatatlan Hüséges férj leszek. (Petőfi Sándor) Dzsula … kimondhatlan jóízűen kacagott. (Jókai Mór)
III. főnév -t, -ok, -ja (régies, tréfás) Nadrág. Matrózkabátban jött …, mely éppen oly kockás volt, mint mellénye és kimondhatatlanja. (Jókai Mór) || a. (régies, tréfás, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Gatya.
