keserűség
keserűség [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
1. Vminek a keserű (I. 1a) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, keserű volta; keserű íz. Az epe, az orvosság keserűsége; a kávé, a tea keserűsége. Szétharapta a barackmagot, s tele lett a szája keserűséggel. || a. Keserű (I. 1) étel, dolog. Mi ez a keserűség?
2. (átvitt értelemben) A keserű (3) melléknévvel kifejezett lelkiállapot; vmely állapotnak, megnyilvánulásnak keserű volta; fájdalmas, emésztő szomorúság, lelki megpróbáltatás, szenvedés. Az árvaság, a bujdosás, a hontalanság, a rabság, a szolgaság keserűsége; a bánat, a boldogtalan szerelem, a bosszúság, a kudarc keserűsége. Keserűséget okozott ezzel neki. Magába fojtotta keserűségét. Mert van néha öröm a keserűségben, Mint tarka szivárvány a fölleges égen. (Arany János) Keserűség ül … becsületes arcán. (Mikszáth Kálmán) A … földhözragadtnak étele, itala, mosdóvize, törülközője csupa keserűség. (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Tehetetlen, fájdalmas levertség, csalódott elkeseredettség, reménytelen kiábrándultság. A sok keserüség, | ami [apámban] … volt, megkeserített | bennünket is. (Szabó Lőrinc) || b. Ennek külső kifejez(őd)ése, megnyilvánulása. Minden szava csupa keserűség. Maró keserűség árad soraiból. Mély keserűség van mosolyában. A leány felkacagott, de nevetésében volt valami keserűség. (Jókai Mór)
keserűséges.
