kergül
kergül [e] tárgyatlan ige -t, -jön
1. (ritka) A kergekór, a kergeség tünetei mutatkozni kezdenek rajta.
2. (bizalmas) <Ember, állat> kergén, bolondosan, meggondolatlanul viselkedik. Ne kergülj már, beszélj értelmesen! [A kopók] mohón kergülnek erre-arra a lövés tájékán. (Bársony István)
Igekötős igék: megkergül.
kergülés; kergülő; kergült.
