képtelenség
képtelenség főnév -et, -e [ë, e] (kissé választékos)
1. (csak egyes számban) A képtelen (1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot; alkalmatlanság. Önálló gondolkodásra, munkára való képtelenség.
2. Lehetetlenség (1–2, 4). ® Logikai képtelenség. Képtelenség ezt megtenni. Ez merő képtelenség. Egy terv fogamzott meg agyában …, mely éppen képtelensége által behálózta túlcsigázott képzeletét. (Herczeg Ferenc)
3. Képtelen (2), megdöbbentő, hihetetlen dolog. Csupa képtelenséget beszélt. Nem gondolhatott rájuk másként vissza, mint ahogy az ember egy képtelenségekkel teljes álomra szokott visszagondolni. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): cselekvőképtelenség.
