kavarodik
kavarodik tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon)
1. (ritka) <Gáznemű, híg v. szemcsés anyag> megkavarva vegyül, elegyedik; keveredik. Kavarodik a cement a gépben. A bőrgyárban erős szagok kavarodnak egymással. || a. (ritka) Vmibe, vmi közé kavarodik: ilyen módon vmi közé vegyül, elegyedik. A búza közé konkolyszemek kavarodtak.
2. Kavarog (1–2). Kavarodik a nép az utcákon. Kavarodnak a varjak a fák fölött. Kavarodva röpködnek a levelek. Kavarodik a hó. Kavarodnak a felhők. Kavarodnak a viharban a hullámok. Zsibong, kavarodik, talpon van a tábor. (Mikszáth Kálmán) Így mondott el édesanyám egy-egy … emléket, s … bennem is így kavarodnak az életemlékek. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) Összekuszálttá, bonyolulttá, áttekinthetetlenné válik. Kezd az ügy kavarodni. Minden összevissza kavarodott a fejében.
Igekötős igék: elkavarodik; felkavarodik; közékavarodik; megkavarodik; összekavarodik.
kavarodó; kavarodott.
