kartács főnév -ot, -a (katonaság, történettudomány)
Ólomgolyókkal v. vasdarabokkal töltött, vékony bádog falú tüzérségi lövedék, amely közvetlenül a cső előtt robban, és kúp alakú teret szór be; közelről történő támadás elhárítására használták. Kartácsra tölti az ágyút; kartáccsal lövet. Alabin négy ágyúja mögött állt, amik kartácsra voltak töltve. (Jókai Mór) || a. (régies) Ezer v. milliom kartács: <enyhe, katonás szitkozódásként, bosszús felkiáltásként>. Ezer kartács! meg van ez a játék nyerve. (Mikszáth Kálmán)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.