estike
estike [e-e] főnév ..két, ..kéje [e] (növénytan)
1. Bíborpiros, ritk. fehér virágú, éjjel az ibolyára emlékeztető illatot árasztó kerti növény, amely néhol elvadulva is tenyészik; éjjeli viola (Hesperis matronalis). Az estikéken rajzott az éjlepkék tábora. (Jókai Mór)
2. A keresztesvirágúak családjába tartozó fűszernövények több fajtája; egyes fajtáit esténként kinyíló, illatos, szép virágukért kertekbe ültetik (Hesperis).
