épp
épp határozószó, (régies) ép (élőbeszédben kissé választékos)
Éppen (főleg I, II. 1–3, III. 1–2, IV.). Épp mosakodtam, amikor csengettek. Épp a ház mellett állt. Épp egy méter kell hozzá. Ez épp elég. Épp hogy elfértünk a padon. A … fülemile Ép a közös galyra üle. (Arany János) A hajó minden zugában megfordulhattam, csak épp az asztalom és az ágyam volt a második osztályon. (Gárdonyi Géza) Szinte kicserélt … egy költemény, | mely épp illett rám. (Szabó Lőrinc)
