énekes
énekes [e-ë]• melléknév és főnév
A kiejtésjelölés helyesen [e-ë v. ë-ë]
I. melléknév
1. Éneklésre szánt részeket is tartalmazó <irodalmi alkotás>. Énekes bohózat, népszínmű, vígjáték. || a. (vallásügy) Énekes mise: a) olyan m., melyben a hívek a kántor vezetésével énekelnek; b) nagymise. || b. Énekelve előadott. Énekes história.
2. Olyan, aki, ami énekelni szokott. Énekes asszony, ifjúság, koldus. Add nekem a lánykát, od’adom Zeje lányomat érte, | Énekes, és ragyogó, mint legszebb csillag az égen. (Vörösmarty Mihály) || a. Énekes madár: az éneklők rendjébe tartozó m. A fülemüle, a pacsirta, a seregély és a varjú is énekes madár. || b. Kellemes, dallamos hangot adó <madár>. Énekes rigó ¬.
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Énekesművek előadásához művészi fokon értő, ezzel hivatásból foglalkozó személy. Templomi énekes. Caruso … a világ legnagyobb énekese volt, meghalt, a lemezei nagyon drágák. (Gelléri Andor Endre) || a. (irodalmi nyelvben) Ihletett költő. Légy idvez, óh Hafíznak | Sírhalma, melybe nyugszik … | Kelet édes énekesse. (Csokonai Vitéz Mihály) Nem az énekes szüli a dalt: | a dal szüli énekesét. (Babits Mihály)
2. Jó hangú, énekelni szerető és tudó személy. Jó énekes. Gyönyörűen dalolt, az édesapja meg … első énekes volt a faluban. (Móricz Zsigmond)
3. Énekkar, énekegyüttes tagja. Az énekesek ma próbát tartanak.
4. (történettudomány, régies) Énekmondó, regös, igric. Udvari énekes. Oh jöszte be, jó öreg énekesünk! | … Mondj szép regedalt. (Arany János–Goethe-fordítás) || a. (régies, ritka) Az a személy, aki vmely pengető hangszer kíséretével, esetleg képek mutogatása mellett énekel, és alamizsnát gyűjt. Utcai, vásári énekes.
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Énekes madár. Az erdő énekesei.
Szólás(ok): ld. halott.
Szóösszetétel(ek): 1. énekesképzés; 2. dalénekes; előénekes; kamaraénekes; karénekes; magánénekes; operaénekes; vándorénekes.
énekesi.
