elterül
elterül tárgyatlan ige
1. (földrajz) Vhol helyet foglal; fekszik, van vhol. Budapest a Duna mindkét partján terül el. A Duna és a Tisza közt terül el a Kiskunság. Románia tőlünk délkeletre terül el. Hímes pázsit terült el a Kapornok partján. (Mikszáth Kálmán) Messze, messze, szomorú vidék terült el. (Karinthy Frigyes)
2. Elterül vmin v. vmi felett: egyre nagyobb teret elfoglalva v. teljes nagyságában kibomolva, szélesen elnyúlik vhol, beborít, ellep vmit. A füst elterül a város felett. Az égen elterűl egy árnyék. (Arany János) Mint ezüst lepel terült el a királyi folyam hullámain a szelíd hold … fénye. (Eötvös Károly) Gesztenyebarna, göndör szakálla … mint sajátságos szőr-szalvéta terült el gondosan kikefélt felöltője felett. (Kuncz Aladár) || a. (népies) <Lágy tészta kelés v. sütés közben> az eredetinél nagyobb helyet, teret foglal el; szétterül. Elterül a megkelt tészta. || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Elterül vkinek az arcán, ábrázatán: <vmely érzelem megnyilvánulása> vkinek az egész arcán láthatóvá válik. Hiú tetszelgő mosolygás látszott elterülni arcán. (Jókai Mór) Arcán síri sápadtság terült el. (Mikszáth Kálmán)
3. <Személy> rosszullét v. vmely külső erő hatására elvágódva elnyúlik vhol vmin. Úgy vágta képen ellenfelét, hogy elterült a földön. Most Ügek elszántan, hogy győz, vagy halva terűl el, | Gyorsan odább ugrik. (Vörösmarty Mihály) || a. <Személy> leheveredve, rendsz. hanyatt fekve elnyúlik vhol, vmin. A munkások kimerülten elterültek a földön. A pásztor … Tüzet rakott; S mig elterűl A tűz körűl … Ökre, lova Jár tétova. (Petőfi Sándor)
elterülés; elterülő; elterült.
