elesettség [tárgyas v. ccs; l-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (választékos) Az elesett (3) melléknévvel kifejezett állapot; szerencsétlen, nyomorult sors, szegénység. A háború utáni elesettség. A gazdasági elesettség mélypontján voltunk. A munkások a tőkés uralom alatt leírhatatlan nyomorban és elesettségben sínylődtek.
2. Nagyfokú, általános testi-lelki gyengeség, leromlottság. Erre a betegségre jellemző az elesettség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.