elakad
elakad [l-a] tárgyatlan ige
1. <Személy, csoport, jármű, tárgy> mentében, haladásában úgy megakad, hogy nem tud elmozdulni. Elakad a menet. A parton a két ló, a szekér elakadt. A vonat elakadt a hóban. Leesett a hó, betemette az utakat, elakadtak a villamosok. (Kosztolányi Dezső)
2. <Ember beszédében, ill. emberi beszéd vmely akadály miatt> hirtelen megáll. Elakad vmiben (kül. beszédben, versben): nem tudja folytatni. Elakadt, sokáig kereste az argumentumokat. (Mikszáth Kálmán) Kínlódva, elakadva, Kedvet, reményt tagadva Dadog a dal. (Tóth Árpád) || a. Elakad a szó v. vkinek a szava: hirtelen kényszerű szünet áll be a beszédben. Ajkain elakadt a szó, oda bámult nejére. (Tolnai Lajos) A szived majdnem megszakad, | szólnál, de szavad elakad. (Szabó Lőrinc) || b. <Szív, tüdő> munkája pillanatnyilag megszűnik. Elakad a lélegzete: nem kap levegőt. Elakadt a szívverése. Szeme, szive, vére, elméje elakad. (Arany János) A lélegzete úgy elakadt, hogy nem bírta folytatni. (Gárdonyi Géza)
3. <Cselekvés, folyamat> szünetelésre, veszteglésre kényszerül; vmely akadály miatt nem folyik tovább. Elakad a forgalom; elakad a munka. A tárgyalások elakadtak. || a. (sport) A támadás elakad vkin, vmin: a t. vkinek rossz játéka, vmilyen szabálytalanság miatt abbamarad, nem tud kibontakozni. Gyenge volt a jobbszélső, minden támadás rajta akadt el. A támadás lesen akadt el.
elakadás; elakadó; elakadt.
